Tájékozódás hiánya

Többször tapasztaltam már, hogy teljesen jól jelzett útvonalon is azt mondta a túrázó, hogy rosszak voltak a jelzések.

Vannak alapvető szabályok, amik sokat segíthetnek a tájékozódásban. Néhány példa: ha nincs nyíljelzés, ne akarj letérni az útról, ne keress minden áron másik utat. Igaz ez ellenkező esetben is, ha van nyíl, de nincs út, ne keress másik utat, menj tovább. Sajnos egyes jelzésfestők előszeretettel használnak még mindig ott is nyíljelzést, ahol ez egyáltalán nem indokolt, például ha kanyarodik az út. Ha le kell térned az útról sokszor úgy nevezett kapuval jelzik a letérést nyíl helyett, ami úgy néz ki, hogy két egymás mellett álló (út két oldalán) vagy közeli fára festenek jelzést. Előfordul, hogy közvetlen az út mellett nincsenek fák, csak kicsit beljebb az úttól, ilyenkor meg kell keresni a következő jelzést az úton, és ha nincs, csak akkor kell bemenni az erdőbe, letérni az útról. Sokszor előfordul, hogy le kell térni egy széles útról egy bozótos ösvényre, ezt viszont csak akkor veszik észre sokan, amikor már túlmentek a letérésen. Tény, hogy figyelmesen kell a jelzéseket követni!

Ha elveszett a jelzés, menj vissza az utolsóig és nézz körbe, merre lehet a következő. Sokszor beszélgetés közben keverednek el a túrázók, mert senki nem figyeli a jelzéseket, mivel azt gondolják, hogy a másik figyeli azokat. Még ha csak ketten vagytok is, akkor is érdemes előre megbeszélni, ki fogja figyelni a jelzéseket, ki lesz a „túravezető”.

Jó ha tudjuk, hogy hazánkban közel 3.000 km turistajelzés van, ami évről-évre tovább bővül tanösvényekkel és egyéb jelzésekkel. A jelzéseknek elvileg az MTSZ a „gazdája”, aki a Megyei Szövetségekre és egyéb szervezetekre bízza a jelzések karbantartását, pályázati formában. Sokszor azonban öntevékeny civil szervezetek önerőből és lelkes önkéntesek újítják a jelzéseket, akik nem feltétlenül gyakorlott jelzésfestők.

A mi egyesületünk megalakulásától fogva tevékenyen részt vesz a turistajelzések felújításában, azonban azt tudni kell, hogy végesek a lehetőségeink, ami nem feltétlenül pénz kérdése. Sokkal inkább a szabadidő hiányából és a segítő kezek hiányából adódik.

A turistajelzés festésről évekkel ezelőtt készült írásom lesz a következő poszt, amiből kiderül, mi hogyan készítjük a turistajelzéseket és milyen keveset lehet egy nap újra festeni. Mi ugyanis hosszú távban gondolkozunk, ezért nem csak belefestünk egy-egy szakaszba, hanem újra festjük a teljes szakaszt, amihez átlag 5-6 évig nem kell hozzányúlni.

Térjünk vissza a „rossz” turistajelzésekre. Nem vitatom, hogy ráférne sok helyen a jelzésekre a felújítás és hiába volt a nagy Kéktúra felújítás, helyenként az is nehezen követhető. Itt jön a mondandóm lényege, mégpedig a turistajelzés követés. Meggyőződésem, hogy nem feltétlenül a jelzésekkel van baj, mint inkább az emberek tájékozatlanságával. Sajnos nem oktatnak tájékozódási alapismereteket és ha valaki elmegy egy túravezető képzésre, feltételezik róla, hogy már tud helyesen tájékozódni a térképen. Pedig egyáltalán nem biztos és még az is előfordulhat, hogy az illető a térképet sem tudja helyes irányban tartani. (Magam is így jártam. Elvégeztem a túravezetői képzést, majd felbátorodva kitűztem a túravezetői jelvényt a következő teljesítménytúrámon. Aztán mikor össze-vissza keveregtünk és kiderült, hogy a térképet sem tartom jól, le is vettem a jelvényt és majd föld alá süllyedtem szégyenemben.) Persze nem várható el senkitől, hogy túravezetői képzésre menjen csak azért, hogy ne tévedjen el a következő túrán.

Fentiek figyelembevételével kellemesebb lehet a túrázás még a kezdők számára is!

Jó túrázást és kellemes élményeket kívánok!

Petróné Felleg Annamária

Legutóbbi bejegyzések

Bakonyi festés 2.

Bakonyi festés 1.

Hátizsák, öltözet

Tájékozódás hiánya

Túra filozófiánk

Ösvénytaposó Facebook

Scroll Up