Mi fán terem a turistajelzés?

Sokan panaszkodnak arról, hogy rosszak hazánkban a turistajelzések, de vajon közülük hányan tudják, hogyan kerül a fára (kőre, oszlopra) a turistajelzés?!

Fiatalabb koromban, mikor elkezdtem túrázni, majd teljesítménytúrázni nem is vettem sokszor észre, mennyire rosszak-hiányosak helyenként a jelzések.

Mikor elkezdtem túrákat vezetni, akkor tűnt csak fel ez a hiányosság, főleg mivel néhányszor el is tévedtem a csoporttal. Úgy gondoltam, hogy festő hengerrel festik a jeleket, aminek a közepe cserélhető a jelzés alakja és színe szerint.

Azóta eltelt pár év, túl vagyok jó pár kilométer turistajelzés felújításán és már azt is tudom, hogy nincs semmiféle cserélhető festő henger. Létezik viszont az

MSZ 20587/2-1998 számú Országos Szabvány, mely lépésről-lépésre leírja, hogyan kell jelzést festeni, mi is ebből dolgozunk az Egyesületben.

 A következőkben szeretném röviden ismertetni, mi hogyan készítjük a jelzéseket.

Vágjunk hát bele, időnként szó szerint a fába. Ezalatt azt értem, hogy egy-egy fát meg kell hántolni (fenyő, tölgy, akác, egyéb vastag kérgű fák), tehát le kell vágni a külső kérgét (de nem húsig!). Így tartós, szép jelet alkothatunk. Ha nem hántolnánk le, egy idő után ledobná a fa a külső kérgét a jelzéssel együtt. Sima kérgű fákat (gyertyán, bükk, kőris, stb.) csak drótkefével szoktunk megtisztítani a rá rakodott portól.

Tisztítás után kerül a fára a fehér alap. Elérkeztünk írásom apropójához, mivel az augusztusi számban volt egy cikk „Barangolás a Vértesben” címmel, melyben a következőket olvastam: „a térképen nem is szereplő, új, fehér színű jelzést találtunk…” hát ez volt a turistajelzés alapja, tehát nem helyi erők festegettek, és nem hal meg a turistajelzés (ilyeneket is hallottam).

Na de folytassuk a munkát: az alapot linóleumból kivágott sablon segítségével festjük, és ha szükséges még egyszer át szoktuk kenni visszafelé. Az alapot oda-vissza festjük, tehát mindig menetiránynak megfelelően, visszafelé pedig a másik irányból. Miután megfestettük az alapot, a fa körül felnövekvő cserjést, bozótost meg szoktuk ritkítani metszőollóval, és ha szükséges levágunk pár ágat fűrésszel, mivel a jelzések nem kerülnek minden évben felújításra, és pár év múlva is kell látszódniuk. A felújítandó jelzéssel együtt haladó (fonódó) jeleket is meg kell festeni, így előfordul, hogy egyszerre 3, ritkán 4 jelzés alapját is festjük. Ahol becsatlakozik, vagy keresztezi egy másik jelzés az utunkat, ott a kereszteződést és az első húzójelet is meg kell festeni, ami nagyon sok időt igényel.

Ezzel meg is volna a munka első fázisa, mára végeztünk.

A színt (figurát) csak másnap, vagy ha hosszú szakaszt festünk, akkor pár nap múlva festjük rá az alapokra, hogy biztosan megszáradjon, és tartós maradjon.
A színhez vékony kartonból (papír dosszié) vágjuk ki a sablont, a sávhoz külön nyilat is vágunk, a többi figurához nem készül nyilas sablon. Ahol több jelzés megy együtt, vagy becsatlakozó jelzés van, ott nehezedik a színezés menete, mivel több színre és minden színhez külön sablonra van szükség.

Már csak a szürkítés maradt hátra, amit mi színezéskor szoktunk, általában visszafelé jövet; mivel nekünk nincs külön szürkítő emberünk. A régi jelzéseket kell leszürkíteni, és ha a régi jelzésre került az új, néha túllóg, ennek is le kell szürkíteni a szélét. Színezéskor felszegezzük a táblákat is, de csak fa villanyoszlopokra, nem élő fára. Ezek előre lefestett fehér táblák, méretre vágva és a helyszínen színezzük meg őket, illetve a legújabb módszer, hogy matricából ragasztjuk rá a színt. Ezzel munkánk végéhez értünk és gyönyörködhetünk a szép új turistajelzésekben.

Megszínezett, leszürkített új jelzés.

Még egy fontos tudnivaló: atlagban egy nap kb. 3-4 km-t lehet lealapozni, színezni max. 15 km-t, de akkor reggeltől estig dolgozik az ember. Ezt társadalmi munkában végezzük, szabadidőnkben.

Fenti írásommal ízelítőt szerettem volna adni, azoknak, akik még sosem újítottak turistajelzést és nem is láttak ilyet. Arra bíztatok mindenkit - aki elhivatottságot érez a hazai turizmus iránt, és rendelkezik kellő ambícióval, elszántsággal, tetterővel; van szabadideje, és azt feláldozná -, hogy keressen a környezetében olyan embert (embereket) aki ért a jelzésfestéshez (mert ez nem kerítésfestés!) és csatlakozzon hozzá tanulás céljából. Elvileg minden Megyei Szövetségnél lehet találni ilyen embert (embereket). Tudtommal elég kevesen festünk az országban, szükség lenne új emberekre.

Valamint arra kérek mindenkit, hogy hirtelen felindulásból - felbuzdulásból ne álljon neki saját szakállára (szakértelem nélkül) festeni. Mielőtt elkezdi a munkát, jelezze azt a Megyei Szövetségnek, nehogy más munkájába kezdjen bele. Van még bőven mit felújítani hazánkban, jut mindenkinek. Ha már vettük a fáradtságot és elmentünk jelzést felújítani, akkor törekedjünk minél szebb és szabályosabb jelzést festeni, még ha több időt igényel is; de ne csak belefestegessünk a felújítandó szakaszba, hanem az összes jelzést újítsuk fel. Mindenkinek jó munkát kívánok!

   Petróné Felleg Annamária