Bakonyi festés 1.

Első nap

  1. június 30-án reggel érkeztünk Bakonybélbe, ahol rövid egyeztetés után az Öreg-séd völgyébe érkező kék sáv, zöld sáv jelzés elágazásnál kezdtük a munkát rekkenő hőségben. Először megfestettük az elágazásban található jelzéseket, nyilakat, hogy ezekkel később ne kelljen időt tölteni és persze mindenki kipróbálhatta magát, aki eddig még nem festett, vagy nem velünk festett jelzést.

Két csapatra osztottuk a társaságot és kétfelé vettük az irányt is. Az első csapat Petró Zoli vezetésével a Pörgöl-barlanghoz vezető sárga barlang jelzést újította fel. Csapattagok: Serbán Viktor, Serbán-Szabó Lea, Serbán Vince (2 éves). A másik csapat Petróné Annamari vezetésével a műúton vezető sárga sáv jelzéseket újította fel. Csapattagok: Pállfy Péter, Pállfy-Görög Adrienn, Petró Balázs (14 éves).

Fontos megjegyeznem, hogy mi (ÖBT) mindig teljes felújítást végzünk, ami annyit jelent, hogy minden jelzést újból megfestünk és a felesleges, rosszul látható, lekopott jelzéseket leszürkítjük.

Az első csapat átautózott a barlanghoz, a második csapat pedig az Öreg-Sédtől kezdte a jelzések felújítását (újra festését). Péter volt a hántoló felelős, ő készítette elő a fát a jelzésfestésre. Természetesen csak ott hántolt, ahol vastagkérgű fát választottunk a jelzésnek, a többi fát csak drótkefével tisztította le a portól, hogy jobban tapadjon rá a festék. A jelzés sablont Balázs tartotta, ami nagyon felelősség teljes feladat, hiszen rajta múlik, hogy egyenes lesz-e a jelzés. Az ecsetet Adri vette a kezébe és szakszerűen festette meg a jelzésalapokat, hiszen első nap csak alapoztunk. Jómagam pedig a munka irányítását végeztem, kijelöltem a megfelelő fákat és ellenőriztem a munkát. Nagyon jó tempóban haladtunk, akadt néhány régi jelzés, de kellett teljesen új fákat is választani. A barlanghoz vezető jelzés kezdetéhez érve üdvözöltük a többieket és az eredeti tervhez képest még haladtunk tovább a jelzés alapokkal. Úgy gondoltuk, hogy az erdészeti tábláig megyünk, de már eltelt 2 óra, rendesen elfáradtunk, ezért visszaindultunk az Öreg-Séd elágazáshoz. Mivel végig sikerült mindkét irányból megfestenünk a jelzésalapokat, ezért visszafelé az összes jelzést átfestette Adri újból, hogy jól takarjanak és virítsanak az erdőben. A kocsihoz visszaérve tartottunk egy rövid pihenőt, rendbe tettük a felszerelést, majd kocsival elmentünk a Tekeres-kúthoz vezető sárga kör jelzés kezdetéhez. Ott felpakoltuk a felszerelést és elindultunk vissza az úton a barlang jelzéshez. Nagyon sok jelzést festettünk, talán még többet is, mint az előző szakaszon és ezen a részen nem voltak régi jelzések sem. Mindenkinek nagy örömöt okozott, mikor végre elértük az előző festés etap utolsó jelzését. Majd fáradtan indultunk vissza az autóhoz, közben Adri ismét átfestette a jelzésalapokat, mi pedig levágtuk a belógó ágakat. Fáradtan, de elégedetten értünk vissza az autóhoz. Ekkor érkezett meg a másik csapat, akik még nekivágtak a sárga kör jelzés lealapozásának. Mi mára befejeztük a munkát és visszamentünk a szállásra, Adriék pedig haza autóztak Pápára.

A másik csapat már a kezdés után hamarosan lecsökkent, mert Vince elfáradt és visszamentek a vendégházba. Így a két férfi hódította meg a Pörgöl-barlangot rejtő hegyet és alapozta végig a sárga barlang jelzést. Ők is mindkét irányt lealapozták, ezért visszafelé újból átfestették a jelzésalapokat. Ezután átmentek a Tekeres-kút árokhoz és lealapozták a sárga kör jelzést, ahol öreg bükkfák kisérték útjukat. A kúthoz levezető út be volt nőve, ezért sokat kellett aljnövényzetet irtani, ami sok időt vett el a festéstől. A kút a Bakonyra jellemzően, merítős, tehát nincs kifolyója a forrásnak.

Nagyon fáradtan érkeztek este a szállásra és még rendbe kellett tenni a felszerelést, hogy másnap is lehessen használni. A felszerelés rendbetétele annyit tesz, hogy el kell mosni a sablonokat, ecseteket, hogy ne száradjon rá, bele a festék. Fel kell tölteni a fehér festékes dobozokat.

 

Második nap

Hétfőn új összetételű csapatokat alkottunk, mivel Adriék nem értek rá és éjjel megérkezett az erősítés Schillek Márton személyében. Az első csapat Zoli vezetésével az Odvaskő-barlanghoz vezető piros barlang jelzéseit alapozta le, miközben a második csapat az előző napi sárga sáv jelzésalapokat színezte meg, azaz ezen a napon került a jelzésalapra a sárga sáv. Az első csapatot Zoli és Viktor képviselte, míg a második csapatot Annamari, Márton és Balázs testesítette meg. Lea és Vince volt a kísérőnk és vittek ki minket a Tekeres-kút sárga kör jelzéséhez, majd a munka végeztével hozott vissza minket a vendégházba az Öreg-Séd elágazástól. Az időjárás ma sem kímélt minket, nagyon meleg volt, bár szerencsére a völgyben vezető műutat fák vették körül, így legalább árnyékban dolgozhattunk. Márton feladata volt a régi jelzések leszürkítése. Miközben Balázs tartotta ismét a sablont, én pedig megfestettem a sárga sávot az alapokra. Előfordult, hogy a régi jelzésre került az új jelzés, itt esetenként le kellett szürkíteni a jelzések szélét, mert a régi jelzések túllógtak az új jelzésen. Ez egy nagyon aprólékos és időrabló munka, mert vigyázni kell, nehogy belemenjen a szürke festék az új jelzésbe.

A vártnak megfelelő tempóban, lelkesen érkeztünk vissza az Öreg-Séd elágazáshoz, ahol már várt minket az előre egyeztetett fuvar. Hagytam egy üzenetet Zolinak, hogy ők is jöjjenek, mert Viktoréknak haza kellett utazniuk délután. Rövidke pihenő, némi feltöltődés után és természetesen a felszerelések rendbetétele után újult erővel, immár jócskán megcsappant társasággal indultunk neki a délutáni műszaknak. Ismét kétfelé váltunk, hogy hatékonyan és időben tudjunk végezni. Zoli és Márton a Pörgöl-barlang jelzésalapjaiba festette bele a sárga barlang jelzést, míg Balázs és én a Tekeres-kúthoz vezető sárga kör jelzéseket festettük meg. A mi útvonalunkon nagyon sok bögöly nehezítette a munkát és egyben fel is gyorsította a tempónkat, így is több mint 10 bögöly csípett meg. Mint kiderült kedvelik a szúnyogriasztóm illatát, ami valóban kellemes illatú volt. Úgy beszéltük meg, hogy az útnál betérő jelzésnél várjuk meg Zoliékat, de be kellett menekülnünk a bögölyök elől az erdőbe. Mire végeztünk a két jelzés szakasz színezésével és szürkítésével már este hét óra lett. Ami azért lényeges, mert Bakonybélben este nyolckor bezár a konyha az éttermekben, szóval esélyünk sem volt egy jót vacsorázni Bakonybélben. Egészen Pápáig el kellett utaznunk, hogy meg tudjunk vacsorázni, ugyanis ott este tízig nyitva voltak. (Véleményem szerint ez a nyitva tartás nem éppen turistabarát és turistacsalogató, legalább nyáron lehetnének tovább nyitva ezek a helyek! )

Harmadik nap

Kedden össze kellett pakolnunk, hiszen el kellett hagyni a szállást. Teljes felszereléssel utaztunk először az Öreg-Séd elágazóhoz, mert azokat a jelzéseket meghagytuk utolsó napra, majd az Odvaskő Hotelhez, ahonnan a piros barlang jelet festettük az Odvaskő-barlang érintésével a Piros sáv jelzésig. Meglepően sokan kirándultak kedd lévén ezen a környéken. Mivel a völgyben sok volt a bögöly és nem volt erőm lemászni a megrongálódott lépcsőkön, ezért én a piros sávon tértem vissza az autóhoz. Zoli, Balázs színezte a piros barlang jelzést, Márton pedig leszürkítette a régi jelzéseket. Ezzel véget is ért a három napos jelzésfestés, de hamarosan folytatjuk! A jelzésfestést az MTSZ finanszíroztva, jelzésfestés pályázat formájában.

Petróné Felleg Annamária

Legutóbbi bejegyzések

Bakonyi festés 3.

Bakonyi festés 2.

Bakonyi festés 1.

Hátizsák, öltözet

Tájékozódás hiánya

Túra filozófiánk

Ösvénytaposó Facebook

Scroll Up