Bakonyi festés 2.

Első nap

Július 28-án vasárnap korán reggel indultunk Bakonybélbe négyen, Zoltán, Márton, Balázs és én. Borús idő fogadott minket Bakonybélben. A szállásra mentünk először, majd a buszfordulónál vártuk Adrit és Petit, de most senkit nem zavart a várakozás, hiszen szemerkélt az eső és bíztunk benne, hogy mire megérkeznek Adriék, eláll az eső. Mire megérkeztek és kimentünk a festés starthelyére, már elállt az eső. A nap ugyan nem sütött ki, de legalább nem volt az a forróság, mint előző alkalommal.

A felszerelés elosztás után, a társaság két csapatra oszlott. Az első csapatot Petró Zoltán vezette, ők Schillek Mártonnal és Petró Balázzsal az erdőbe vezető sárga sáv jelzés festését kezdték meg Szépalma irányába. A másik csapatot én vezettem, mi Pálffy-Görög Adriennel és Pálffy Péterrel a Bakonybél felé vezető sárga sáv jelzésalapokat festettük meg a Tekeres-kút árokig. Csendesen kezdtük a munkát, amilyen csendes az erdő is volt. A műút mentén előnyben részesítettük a bükkfákat, már csak azért is, mert minden fát meg kellett törölni, mielőtt jelzést festünk rá. A hántolást nagyon óvatosan végeztük, mert vizes volt a fák kérge és nem akartunk kárt okozni nekik. Volt pár régi jelzés, ami jól látható helyen volt és a hangulatunk is jó volt, így egész gyorsan végeztünk. Útközben két kirándulóval találkoztunk, akik a Pannon Csillagdához akartak menni, de nagyon eltévedtek. Javasoltuk nekik, hogyha már idáig eljöttek, menjenek el Szépalmáig, ahol ebédelni is tudnak. Valószínűleg nem találták meg a frissen festet leágazót, mert másik irányból láttuk őket érkezni később. Sajnáljuk! Visszafelé átfestettük a jelzésalapokat, ami az esős idő után még fontosabb volt, mint máskor.

A másik csapatnak nehezebb dolga volt. Először is az útelágazást kellett megfesteniük, amihez rengeteget kellett bozótot irtani. Mivel ők az erdei szakaszt csinálták, ezért nekik több irtanivalójuk volt, mint nekünk. Mivel mi hamarabb végeztünk, ezért elindultunk szembe velük és Adri átfestetette a már elkészült jelzésalapokat. Útközben csodaszép hatalmas gombát is láttunk és egy kutyás párt. Aztán az erdő mélyén akadtunk rá a társaságra, már visszafelé tartottak. Közösen visszamentünk a szállásra, jót beszélgettünk, majd Adriék hazamentek Pápára.

Második nap

Reggel korán érkeztek Adriék, meghozták a reggelinek való pékárut, majd Peti visszament Pápára, mert délután dolgoznia kellett. Reggeli után összepakoltunk és négyen kimentünk megszínezni a tegnapi jelzésalapokat. Ismét kétfelé mentünk, Adri és Zoli az erdei részen festett, Márton és Én a műúton. Elég szomorkás idő volt és még mi is csak ébredeztünk, ezért csendesen dolgoztunk. Meglepő módon az erdei csapat előbb végzett, pedig úgy számoltuk, hogy mi leszünk a gyorsabbak. Visszamentünk a szállásra, ahol Balázs már várt minket Serbán Viktor és Serbán Lea társaságában. Rövidke pihenő után elautóztunk a Gerence-pihenőhöz. Az első csapat Zoli vezetésével megfestetette a csomópontot, ugyanis itt több jelzés is összetalálkozik és mi az összes jelzést átfestettük. Majd felmentek a Molnárházi tavakhoz és onnan kezdték a jelzésalapozást Viktorral és Leával. A második csapat a Gerence-pihenőtől indulva alapozott a Molnárházi-tavakig. Ma már gyönyörű napsütésben volt részünk, bár a fák még vizesek voltak az előző esti esőzéstől. Minden fát alaposan megtöröltünk, igyekeztünk bükkfára festeni, de a völgyben inkább gyertyán és kőrisfa volt, hát kénytelen volt Márton hántolni. Adri festett, Balázs tartotta a sablont én pedig irányítottam a csapatot, illetve bozótot irtottam. Nagyon jó hangulatban haladtunk és élveztük a táj változatosságát, a patak csörgedezését és a kellemes napsütést. A tó melletti ösvényen találkoztunk össze a másik csapattal, mi addigra már nagyon elfáradtunk és örültünk, hogy nem kell tovább mennünk. Elpakoltunk és visszaindultunk a Gerence-pihenőhöz. Útközben Adri átfestette a jelzésalapokat és ahol kellett még levágtuk a belógó ágakat. Mire visszaértünk a másik csapat is leért kocsival. A szálláson szalonképessé tettük magunkat és elmentünk Pápára vacsorázni, egyúttal hazavittük Adrit.

Harmadik nap

Reggel felmentünk Királykapuhoz, az első csapat Királykaputól a murvás útig festette a jelzésalapokat Zoli vezetésével, Viktor és Lea segítségével. A második csapat a murvás úttól a Molnárházi tavakig alapozott. Eleinte Balázs tartotta a sablont, Márton előkészítette a fát, azaz hántolt, drótkefézett, én pedig festettem a jelzésalapokat. Aztán Balázsnak elment a kedve, elfáradt, ezért ő csak a vödröt cipelte. Márton előkészítette a fát, majd tartotta a sablont, én pedig festettem. Ahol nehezen elérhető helyre került a jelzés, ott Márton festett, Balázs tartotta a sablont, volt ilyen hely bőven, mivel az út egyik oldalán árok volt, a másikon pedig meredek domboldal. Tehát vagy le kellett mászni a fákhoz és akkor magasra nyújtózni, hogy látható legyen a jelzés, vagy fel kellett mászni a domboldalba és alacsonyra festeni a jelzést, hogy látható legyen, mindkét művelet elég fárasztó volt.

Viktorék délután hazamentek és mint később megtudtuk, ők bőven a tervezett idő előtt végeztek is a saját szakaszukkal. Mi fáradtan indultunk vissza a tavaktól és hol én, hol Márton festette át a jelzésalapokat. Már egész közel voltunk a szakaszunk végéhez, mikor megláttuk Zolit, aki már aggódott miattunk. Sajnos ezen a szakaszon sehol nem volt térerő, bár én a tavaktól küldtem sms-t, de csak később került elküldésre a térerő hiány miatt. Beültünk az autóba és lementünk a Gerence-pihenőhöz, ahol a jelzés elágazásban megszíneztük a jelzéseket. Szerettük volna az előző napi alapozást is megszínezni a tavakig, de annyira elment az idő, hogy már esélytelen volt, így is késő este értünk haza Budapestre. Folytatjuk!

Petróné Felleg Annamária

Legutóbbi bejegyzések

Bakonyi festés 3.

Bakonyi festés 2.

Bakonyi festés 1.

Hátizsák, öltözet

Tájékozódás hiánya

Túra filozófiánk

Scroll Up